2. – Megmagyarázhatatlan éjszakai elviteli kísérletem

1997-ben történt a következő eset.

Az előzményhez tartozik, hogy ebben az időben tanulmányoztam a bibliát és fejeztem be János jelenéseivel. Eléggé rossz éjszakáim voltak emiatt, aznap hajnalban negyed négykor felébredtem ,jártak a gondolatok a fejemben, nem tudtam aludni. Ez volt valószínűleg a szerencsém!
Egyedül aludtam a szobában, feleségem a gyerekekkel aludt. Bekapcsoltam a televíziót, hogy egy picit eltöltsem az időt és így talán elálmosodok.
Ez nagyon jól sikerült, mert fél négyre már álmos lettem, kikapcsoltam a televíziót és lefeküdtem aludni. Egy pár perc múlva messziről valami furcsa zenét kezdtem hallani, ami egyre közeledett. Ami furcsa volt a zenében ,hogy két különböző stílus keveredett egymással, szimfonikus zene és esztrád zene keveréke.
Régebben zenéltem és így erre a furcsa egyvelegre álmomban is el kezdtem odafigyelni, ráadásul a zene egyre hangosabb lett. Hirtelen arra gondoltam, hogy valószínűleg ráfeküdtem a készülék távirányítójára és a televízióból jön ez a különleges zene. Megakartam keresni a távirányítót, de egyszerűen nem tudtam
megmozdulni. Ebben a pillanatban vakítóan fehér fény öntötte el a szobámat, ami kintről sugárzódott be, szinte nappali fényben úszott a szoba. A testem megemelkedett és nagy sebességgel elindult kifelé a szobából .
Közben a zene hatalmas hangerővel szólt. Az ijedtségemhez hozzátartozik az is, hogy a súlyom 126 kg, nem vagyok egy könnyű eset. Első gondolatom az volt, mikor megemelkedtem és elindultam kifelé a szobából ,hogy itt a végső elszámolás, ( mint említettem akkor olvastam János jelenéseit!) és én nem akarok hiányos öltözetben Isten elé állni, és hangosan felkiáltottam:

JÉZUS SEGITS!
Abban a pillanatban mikor ezt kimondtam a fény eltűnt, a zene elhallgatott, visszakerültem az ágyamba.
Rögtön felkeltem, kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit. A lakásban körülnéztem ,minden a helyén volt. Annyira a félelem hatása alatt voltam, hogy nem tudtam aludni, mikor a feleségem fél hétkor benyitott, az ágy szélén ültem és az éjszakai történteken gondolkoztam remegve, pedig nem vagyok félős típus.
Este lefekvéskor magamra zártam az ajtót, nagyon féltem az éjszakától, de tudtam ,hogy ha most nem fekszem le egyedül és nem nézek szembe a történtekkel akkor nem lesz többé nyugodt éjszakám.
A mai napig nem történt hasonló eset velem, azóta is azon gondolkozom, hogy nem lett volna esetleg jó, ha kipróbálom, hogy mi lett volna velem ha elvisznek félig éber állapotban. Sokszor az érdekesség miatt vártam, talán még egyszer megtörténik és én „okosabb” leszek és elmegyek, de utólag átértékelve rájöttem, hogy jobb ha itthon maradok.
Valószínűleg akik el akartak vinni JÉZUS szavának kiejtésére békén hagytak.

Elképzelhető, hogy nem jó úton jártak.